Carlos 2015. janu�r 20-�n �ts�t�lt a sz�v�rv�nyh�don

� az egy, az egyetlen, a megism�telhetetlen, lelkemnek r�sze

Carlos

Di�sdon sz�lettem 1999. December 5-�n. A kis gazdim m�rciusban l�togatott meg egy bar�tj�val. Ahogy megl�ttam �ket, odarohantam, f�lrel�ktem a testv�rk�imet, k�t l�bon �llva akartam felh�vni magamra a figyelmet. Siker�lt is. El�sz�r csak simogatott engem, majd a kez�be adtak. Meg se mertem moccanni , akkor mondta azt a kis gazdi, hogy elvisz mag�val. Nem igaz�n �rtettem az eg�szb�l sokat. Betakart egy pokr�cba, majd elindult velem.

Hazafel�, nagyon szomor� voltam, nem mozdultam, nem s�rtam, csak nagyon cs�ndben voltam, mert f�ltem egy kicsit, nem �rtettem hov� megy�nk, hov� t�ntek a t�bbiek. Amikor haza�rt velem gazdi, megismerkedtem �j csal�dom t�bbi tagj�val is, az anyuval, az apuval, meg az �csivel. Nem igaz�n akartam, hogy simogassanak, ez�rt gyorsan elindultam megn�zni, hogy hol is vagyok. K�rbej�rtam a lak�st, majd lefek�dtem a mos�g�p el�, ott fek�dtem majdnem k�t napig. Egyed�l �reztem magam, hi�nyoztak a testv�rk�im, meg a mami. 

Este gazdi lefek�dt mell�m a f�ldre, mert l�tta, hogy szomor� vagyok. Besz�lt hozz�m, olyanokat, mondott, hogy �n voltam minden �lma, meg nagyon fog szeretni. Akkor megnyaltam gazdi orr�t �s �r�kre beloptam magam a sz�v�be.

Gazdi

1999. m�rcius 19-e volt a nagy nap. M�r �vek �ta ny�ztam a sz�leimet, hogy mennyire szeretn�k egy kutyust, v�g�l �gy d�nt�ttek val�ban feln�ttem.  Bizonygattam, hogy �n most m�r k�pes vagyok gondj�t viselni, nem megunt kedvenc lesz bel�le. A fajta adott volt: gyerekkorom �ta angol cockerekr�l �lmodoztam.

 Az �rz�s, mikor szembe tal�lkoztam a kicsikkel, le�rhatatlannal j� volt. Egy elker�tett r�szen tartott�k �ket a h�zon bel�l. Carlos f�lrel�kte a t�bbieket, ott �gaskodott a kis ker�t�sn�l �s simogat�sra v�rakozott. A k�r�se megtagadhatatlan volt. Impon�lt a talpraesetts�ge, hab�r tartottam att�l, domin�nss� v�lhat, ha �t viszem magammal. �s akkor megt�rt�nt a csoda, a teny�szt� a kezembe adta, �reztem, a kis sz�rpamacs r�gt�n lenyugodott, szinte azonnal d�nt�ttem, �t viszem magammal. Az �ton hazafel� meg se moccant, csak fek�dt �sszekuporodva. 

Otthon letettem a f�ldre, k�rbej�rta  a lak�st, k�rbeszagl�szott mindent, majd leparkolt a mos�g�p el�tt, ahonnan vagy 2 napig el se akart mozdulni. Este lefek�dtem mell� a f�ldre �s nem akartam elhinni, hogy itt van, hihetelen �rz�s volt, val�ra v�lt a legnagyobb �lmom.