Egy esős, hideg márciusi napon Carlos nem érezte jól magát. Imbolygott, nem bírt felkelni, rendesen enni, látszott, nincs rendben.  A vérvételt követően kiderült, hogy hasnyálmirigy gyulladása van, amire az egyetlen gyógymód az infúziós kezelés. A második kezelés előtt végeztek egy ultrahangos vizsgálatot, ahol az orvos azt mondta nincs esély, Carlosnak meg van nagyobbodva a mája, ez májrák.  Hasnyálmirigy gyulladás, májrák, visszhangzott a fejemben.  Külön-külön is halálos betegségek, hogyan lehetséges, hogy két ilyen súlyos betegsége lett egyszerre!

Az összes orvos aki vizsgálta, kezelte Carlost azt mondta, lehet csak napja vannak, gondolkozzunk el azon, hogy ne kelljen szenvednie. Elképzelhetetlen! Carlos nélküli élet nem is létezett számomra, de elsősorban Carlos döntött, nem én. Drága kiskutyám a szemembe nézett és azt mondta: élni akarok gazdi. Végig csináltuk az infúziós kezelést, a javulás pár héten belül bekövetkezett.

Nem voltak remények, senki sem biztatott bennünket, hogy van értelme. Azt mondták nem fogja túlélni.

A téma szakértőjévé váltam pár nap leforgása alatt. Mindenen változtatni kellett, a legfontosabb az étkezés volt. A hasnyálmirigy gyulladásban szenvedőknek (akármilyen élőlény) kímélően kell táplálkozniuk gyógyulás után is egész további életükben. Ez gyakorlatban azt jelentette, hogy Carlos eledele a következővé változott: főtt rizs, csirkemell, sárgarépa, fehérrépa összefőzve. A só tiltólistára került, ahogy a zsírt is minimalizálni kellett, mert a betegség bármikor kiújulhatott. Ami bevált a kapható állateledelek között az a Royal Canin Hepatic nevezetű tápja. Ugyanebben a márkában a konzerv szintén nem rossz, csak sajnos hosszútávon megfizethetetlen, amikor 1000 ft egy kis 400 g-os konzerv. Szereztem neki májtámogatókat is. Eleinte csepegtettem az ételére, majd később egy tablettás formát eszegetett. Jutalomfalatként a puffasztott rizs került be a mindennapokba. A májrákra négyféle gyógygombából készített kapszulát kapott.

Carlos a családunk része, igazi családtag, attól függetlenül, hogy nem ember. Ő egy közülünk, ezért egyikünk számára sem lehetett sem pénzkérdés, hogy, hogyan haladjunk tovább.

Carlos boldog kiskutyaként visszanyerte erejét, sokkal jobb formába került és a napok szinte ugyanúgy folytatódtak, mint annak előtte.